Erdei Zsolt-Julio César Gonzalez (mexikói) egyhangú pontozással (118-110, 117-111, 118-110)

Az első menetben csak ismerkedtek egymással az öklözők, kevés ütést indítottak. A mexikói címvédő ment előre, de Erdei többnyire remekül mozgott el előle, s a második három percben már egyre gyakrabban ütött pontosan a balkezével.

A magyar félnehézsúlyú klasszis megelőző ütései a harmadik menetben is rendre célba értek, s a láthatóan nagyon megfontoltan, erejét beosztva bokszoló Erdei a meccs harmadánál egyértelmű előnyre tett szert.
Az ötödik-hatodik menetben sem változott a meccs képe: Gonzalez kezdeményezett többet, ment előre, de Erdei szinte mindig kibújt a szorításból, s rendre jól támadott vissza.

A mérkőzés második felét a Kaliforniában élő világbajnok nagy iramban kezdte, de ellenfelét nem tudta kizökkenteni ritmusából. Az amatőrként világ- és Európa-bajnok universumos nagyon jó érzékkel kerülte el a pofonokat, nem bocsátkozott közelharcba a nála jóval magasabb Gonzalezzel. A védekezés mellett Erdei sokszor vállalkozott támadásra is, s ezek kifejezetten nagy hatékonyságúnak bizonyultak.

A hajrában sem látszott a fáradtság a magyaron, okosan tartotta, sőt növelte előnyét az egyre elkeseredettebb mexikóival szemben, aki az utolsó két menetben már teljesen kilátástalanul, minden meggyőződés nélkül bokszolt. Erdei Zsolt nagyszerű produkcióval a profi ökölvívás harmadik magyar férfi világbajnoka lett Kovács István (WBO) és Kótai Mihály (WBF) után, de elsőként neki sikerült a trónon lévő bajnok legyőzésével hozzájutni egy szervezet övéhez.

Erdei Zsolt nyilatkozata:

- Az volt a cél, hogy az erőmet megfelelően beosszam. A hatodik menetben volt egy kis problémám, de a hetedikben már túljutottam a holtponton, s végül ellenfelem jobban elfáradt, mint én. Tudtam, hogy jobb bunyós vagyok Gonzáleznél, de azért tartottam a mérkőzéstől, féltem az esetleges vereségtől. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, az edzőmnek és a barátnőmnek.