- Mire törekedhet a pszichológus, tudva, hogy a tünetek mögött rejlõ mélyebb okok orvoslása meghaladja a kompetenciáját?

- A legelsõ, hogy az illetõ felismerje és elismerje, hogy õ szenvedélybeteg, aki függésben éli az életét, s ezért nem más hibáztatható. Ezt nehéz elfogadni. Ebben segíthet a konzultáció, amelynek során a segítõ és a kliens racionális szinten megvitatja a problémát. Ha ennek hatására úgy dönt, hogy vállalja a pszichoterápiát, abban már erõs érzelmi támogatásra van szüksége, hiszen jelentõs változásokat kell végrehajtani az életében. Például el kell hagynia esetleg az õt megbetegítõ családot, vagy föl kell adnia a családról alkotott idealizált képét, esetleg a tökéletes apuka vagy anyuka imidzsét. Nem könnyû belátni, hogy ha elköltözik az õt függõségben tartó családból, elveszít egy illúziót, de nyerhet egy szabadabb életet, amivel õ rendelkezik. Természetesen nem minden esetben a családban keresendõ a szenvedélybetegség oka, hiszen, mint korábban mondtam, az egyszer használatos kapcsolatok világában ép, egészséges család mellett is kialakulhat ilyen függõség. Vannak olyan elõrehaladott állapotok is, amikor már nemigen tud anynyi energiát, lelki erõt mozgósítani valaki, hogy megváltoztassa a helyzetet. Ilyen esetben is meg lehet tanítani õt arra, hogy legalább kontrollálja a helyzetet, enyhítse a kapcsolati függõségét. Minél korábban ismeri fel és el a betegségét, annál több a remény a gyógyulásra. Persze, nemcsak a klienseknek, hanem a különbözõ segítõ foglalkozásúaknak is tisztában kell lenniük a veszélyekkel, például, amikor úgymond feláldozzák magunkat a segítés oltárán. Gyakran elfeledkezünk az õ kapcsolati deficitjeikrõl, saját hiányállapotukról, ezért könnyen elõfordulhat, hogy a segítõnek a segítés válhat droggá. Ezért fontos, hogy a segítõnek is legyen szakmai kontrollja.

- Egy sor függõség fennmaradásához komoly üzleti érdekek fûzõdnek, milliók élnek abból, hogy emberek cigarettáznak, isznak, játék-automatákba dobálják a pénzüket, interneteznek orrvérzésig. Mit kezd egy pszichológus, egy segítõ szakember azzal a tudattal, hogy miközben õ gyógyít, segít, a világ termeli neki az utánpótlást, az újabb betegeket?

- A fogyasztói társadalomban az a logika érvényesül, hogy minél rövidebb idõ alatt minél nagyobb haszonnal térüljön meg a befektetett tõke. Mindez érezhetõ az emberi kapcsolatok szintjén is, a klinikai pszichológus szobájában is. Meg kell ismerni, meg kell érteni ezeket a jelenségeket, amelyeket magánemberként mi is átélünk. Látjuk, hogy a tõke ciklikus mozgása és az ezzel kapcsolatos jelenségek hogyan sebeznek meg, hogyan tesznek védtelenné egyéneket, csoportokat, közösségeket, hogyan válnak áldozataivá, veszteseivé a globalizációnak, de ugyanakkor látjuk ennek az elõnyös oldalait is. Például a szolidaritás, az alulról építkezõ kisközösségek, az autonómia új formáit. Mi, pszichológusok is versenyhelyzetben vagyunk. Igyekeznünk kell a technológiai, társadalmi és ennek hatásaként az emberi kapcsolatokban megjelenõ változásokat naprakészen követni, mert különben velünk is elõfordulhat, hogy elõítéleteket gyártunk, moralizálunk. Meg kell találnunk azokat a kezelési formákat, módokat, amelyekkel felvértezhetjük a védtelen embereket. Sokszor döbbenten hallgatom kollégáimat, amint erkölcsi prédikációkat tartanak az új mumusokról, az internetrõl, a reklámról, a videóról vagy a szexrõl. Ezekkel a jelenségekkel - ha tetszik, ha nem - együtt kell élnünk, szerencsés megérteni, megismerni õket, s aztán kezelhetõvé válnak számunkra is. Megjegyzem, érthetõ indulatokat gerjeszt például, amikor a kezelõ, aki a kincstári fizetésért dolgozik nagy felelõsséggel, a rendelõben találkozik egy olyan populációval, amely zsebre vágja õt a havi fizetésével együtt, ennek megfelelõen magabiztos, öntudatos, megrendeli a szolgáltatásokat, tisztában van a jogaival, s a kezelõt is használni akarja, mint egy tárgyat. Ezeket fel kell dolgozni, és a szakembernek is meg kell teremtenie a saját egzisztenciális függetlenségét.
Amikor két évvel ezelõtt felkértek a klinikai pszichológiai protokoll addiktológiai fejezetének összeállítására, akkor kollégáimmal, akikkel írtuk ezt a részt, arra gondoltunk, hogy jó lenne a pszichológusoknak is az orvosok mintájára addiktológiai szakvizsgát tenni. Ez az elképzelésünk mára valóság lett, és a Semmelweis Egyetem klinikai pszichológiai tanszékének keretében jövõre indul a klinikai addiktológus szakpszichológus képzés, melynek én vagyok a felelõse. Célunk az, hogy olyan szemléletû szakembereket képezzünk, akik biológiai, pszichológiai és társadalmi összefüggéseikben egyaránt látják, értik és kezelni képesek az említett emberi problémákat.