A londoni Addikciós Központ vezetője, John Marsden szerint az agy dopamintermelése növekszik, ha az ember vonzódni kezd valakihez. A dopamin pedig a kokainhoz és a speedhez hasonló - bár jóval kisebb mértékű hatást - gyakorol a szervezetre.

"A vonzalom és a vágy tényleg olyan, mint a kábítószer. Mindig többet akar belőle az ember", mondta. Ugyanakkor nagy különbség, hogy a szerelem első adagjának hatásai átmeneti jellegűek.

Marsden szerint "tudományos kutatások igazolják, hogy a szerelem első fellobbanása 3—7 évig tart." A kutatás kitért a gének, az arcvonások és a gének összefüggéseire is. Az új tudományos eredményeket részletesen ismertetik majd egy dokumentumfilmben, amelyet a BBC tűz műsorára.

"Mindannyiunkban ugyanazt az érzést váltja ki, ha nagyon vonzódunk valakihez, függetlenül a személyiségünktől. A szerelem tényleg nem ismer határokat", mondta az addikciószakértő. Hozzátette, ha szerelemben égünk, az agy érzelmi központjának tevékenysége felélénkül, amitől háromszor olyan gyorsan ver a szív, mint azelőtt, a vér pedig az orcákhoz és a nemi szervek tájékára áramlik.

"Talán úgy tűnhet, hogy mindannyian túl vagyunk életünk legnagyobb szerelmén, de a felszín alatt továbbra is ott rejtőzik bennünk az állati ösztön", mondta az Marsden.

"A testünk évmilliók alatt egy cél érdekében fejlődött: hogy szaporodjunk és sokasodjunk. Bár manapság nem igazán van napirenden a gyerekvállalás, a testünknek van néhány ötlete a tarsolyában, hogyan terelje mégis efelé a gondolatainkat", tette hozzá.

A kutatásból az is kiderül, hogy a tartós kapcsolat titka a sok szex: "Mindannyian tudjuk, hogy érzelmi kötődés nélkül is lehet szexuális kontaktust létesíteni, de most tisztán látszik, hogy ha eleget szeretkezünk ugyanazzal az emberrel, jó eséllyel működésbe lép a testcsapda, és egyszer csak rádöbbenünk, hogy őrült szerelmesek lettünk. A testünk keresztülviszi az akaratát, a partnerünkhöz láncol - ez teszi szélsőségesen addiktívvá a szerelmet, és szinte elviselhetetlenné az elvonókúrát."